A tőzsdén a felelősség vállalásnak van egy elméleti és egy gyakorlati szintje:
- Az elméleti felelősség: Nem hibáztatod a piacot, a brókert, a market makereket vagy a híreket. Tudod, hogy a túltrédelés és a pozícióméret feltekerése a te döntésed volt. Ez hatalmas dolog, a kereskedők 90%-a eddig sem jut el.
- A gyakorlati felelősség: Az igazi felelősségvállalás nem az, hogy a veszteség után rituálisan ostorozod magad, hanem az, hogy megvéded magadat saját magadtól. Ha tudod, hogy a fókuszod sérült (korábbi veszteség, kialvatlanság, esetleg kapzsiság a sikerek után), és mégis leülsz a gép elé, az olyan, mintha ittasan ülnél a volán mögé, miközben hangosan mondogatod: “Tudom, hogy nem kellene, és ha karambolozom, az az én hibám lesz!”
A bűntudat nem egyenlő a felelősség vállalással. A bűntudat passzív, a felelősségvállalás viszont cselekvés: jelen esetben a távolmaradás cselekvése.
A futures kereskedésben a FOMO (félelem a lemaradástól) vagy a veszteség utáni bosszúvágy egy olyan erős kémiai koktélt (adrenalin, kortizol) lök ki az agyadban, ami szó szerint lekapcsolja a józan észt. Ilyenkor a prefrontális kérged hiába kiabálja, hogy “Állj meg!”, az érzelmi agyad erősebb, mert a korábbi stressz (veszteség, nyereség, kialvatlanság, alkohol) miatt eleve le van gyengülve.
