Mert szerintem nálad most nem az a feladat, hogy megtanulj nyerni.
Azt már bizonyítottad, hogy tudsz.
A következő szint az, hogy amikor elkezded elhinni, hogy nyerni fogsz, akkor is ugyanúgy viselkedj, mint amikor még semmit sem nyertél.
Na, az lesz az igazi áttörés.
Want, what the market wants
Szerző: futuresbow
Mai marhaság 9
A Rithmic napi vesztő beállítás rendkívül fontos. Például az ilyenek miatt is, ami a képen van: A kép magáért beszél; Masszív emelkedésben M5 impulzus kiindulás visszavétele előtt shortoltam.
Mai marhaság 8
Nem túl beszédes a kép, de a lényeg, hogy nem voltam flow-ban; nem ez a baj, hanem hogy nem volt Rithmic-ben beállított napi vesztő limit és napos kizárás.
Ezt a hibát nem szabad újra elkövetni. Most nagyobb számlát használok, hogy ne legyenek másolt példányok, de ha lesznek, azokon is egyenként be kell állítani.
A felelősségvállalás két szintje
A tőzsdén a felelősség vállalásnak van egy elméleti és egy gyakorlati szintje:
- Az elméleti felelősség: Nem hibáztatod a piacot, a brókert, a market makereket vagy a híreket. Tudod, hogy a túltrédelés és a pozícióméret feltekerése a te döntésed volt. Ez hatalmas dolog, a kereskedők 90%-a eddig sem jut el.
- A gyakorlati felelősség: Az igazi felelősségvállalás nem az, hogy a veszteség után rituálisan ostorozod magad, hanem az, hogy megvéded magadat saját magadtól. Ha tudod, hogy a fókuszod sérült (korábbi veszteség, kialvatlanság, esetleg kapzsiság a sikerek után), és mégis leülsz a gép elé, az olyan, mintha ittasan ülnél a volán mögé, miközben hangosan mondogatod: “Tudom, hogy nem kellene, és ha karambolozom, az az én hibám lesz!”
A bűntudat nem egyenlő a felelősség vállalással. A bűntudat passzív, a felelősségvállalás viszont cselekvés: jelen esetben a távolmaradás cselekvése.
A futures kereskedésben a FOMO (félelem a lemaradástól) vagy a veszteség utáni bosszúvágy egy olyan erős kémiai koktélt (adrenalin, kortizol) lök ki az agyadban, ami szó szerint lekapcsolja a józan észt. Ilyenkor a prefrontális kérged hiába kiabálja, hogy “Állj meg!”, az érzelmi agyad erősebb, mert a korábbi stressz (veszteség, nyereség, kialvatlanság, alkohol) miatt eleve le van gyengülve.
Mai marhaság 7.
Tegnap sok komoly mozgást sikerült kihagynom: nagy kötéssel mentem, így nagyon szorosan követtem a mozgásokat. Ha picit kisebb kötéssel, nagyobb térrel kereskedem, ma van újabb funded számlám. Ehelyett ma felkeltem (fejfájással) és ledaráltam a 2500 dollárt.
Első kötés felfele kitörésre ment, utána pedig a lefordulásra és lefele megindulásra lépkedtem be először szűk stoppal, majd elhagyva azt. De már a szűk stopok is annyi kárt okoztam a 10 kontraktus miatt, hogy nem sok maradt a számlában. A shotgun-t erőltettem, pedig a part adott volna ebben a helyzetben jóbb belépéseket.
Mai marhaság 6.
Ime:
30 sec:
Dél körül már elkezdtem aprítani a számlát, de 14 óra után jöttek az igazi nagy hibák. Most megfogtam a konkrét érzést, ami a rontáshoz vezet: betettem TP-t, hogy ennyit “szeretnék” elérni a tréddel. A “szeretnék”-ből “akarom” lett, és nem léptem ki!
Most is az a probléma, hogy az elmúlt napok sikeréből elvárás képződik: elkezdek arról fantáziálni, hogy ennyi idő alatt annyi funded számlám lesz, hogy mennyire jó érzés lesz, stb. Elvárássá válik a dolog.
Shot Gun modell
Ez https://www.youtube.com/@fxvicmensa kedvenc belépése, és kezdem érteni, mit csinál; így elkezdtem alkalmazni ezt a nagyon rövid távú kitörés modellt.
A koncepció lényege: Amikor a chart bal oldalán egy összefüggő, szinte FVG ármozgás volt, vagy nincs semmi, akkor lehet rövid távú kitörésre “leskalpolni” az ár ugrást, kis stoppal.
Egy érdekes példa: a lépcső és a shotgun kombináció:
Élő példák:
Mai marhaság 5.
Újabb maximális account stop.
Most nem tudom megmondani mi történt. Eleinte szorgalmasan rakosgattam ki a stopokat, belementem egy oldalazásban a longolásba. Akkor se szálltam ki, amikor már ellentétes – és amúgy nyereséges – setup érkezett.
Jobban keltem, mint tegnap, de aztán megint elment a kép. Volt tegnap egy nagyon negatív élményem mással kapcsolatban, aminek konklúziója az volt, hogy arra se vagyok jó, amit azt hittem, jól csinálok. Ennek élménye áthúzódott mára, lehet ehhez köze, hogy itt is romboltam ma.
Szomorúság.
Mai marhaság 4.
Íme:
Összességében jól jöttem ki a kavarásból, mert használtam stopot, és mert nem volt túlméretezés, de az első két impulzus kötés gázos volt:
- korábbi alj letörésére, impulzus végén léptem be, nem vártam visszatesztet
- amikor megjött a visszateszt, a nagy erejű felfele mozgást is bekajáltam, és longra léptem be pont ott, ahol kialakult a valódi short szignál.
Ezután már sikerült agyilag irányba állni,, innen jöttek a short belépés próbák, amik végül sikerrel zárultak, mert beindult a lefele mozgás.
A másik hiba, ami pénzt hozott, viszont nagyon veszélyes, az eszköz használati hiba volt:
a long belépés a shortom után-húzott SL megbízása volt, ami bent maradt a TP elérésekor… A TP-t már a belépés után húztam ki, az SL nem szűnt meg a pozíció lezárásakor, amit a visszapattanó ár aktivált. Nagy mázlim volt, hogy észrevettem…
Hozzá tartozik, hogy eszméletlenül rosszul keltem, nagyon szétesetten, jelenleg is, alig látom a képernyőt… Pedig nem is ittam.
Átkelő modell
Erős trendben, amikor lépcsőzetes ugrásokkal halad az ár, gyakran nem tér vissza az ár a kitörési szintekre.
Ilyenkor távoli szintekre ugrik az ár, és nincs a klasszikus visszateszt a korábbi szintekre.
Amikor az ár megtorpan, erős trendben rövid oldalazás szokott lenni; ilyenkor kialakulnak belső impulzusok. Amikor ellentétes impulzus kiindulást visszavesz az ár, ad egy szintet, ami támasz lehet a folytatódásra. Kiindulás-visszavételi és rejtett szintként is nevezik.
Egy valós példa:
A nyílnál történik a letörés. Utána a letörés visszavételi zónájára több alkalommal is letesztelt az ár, majd onnan felfele mozgással több lehetőség is kialakult a belépésre. A képen a második belépést be is kötöttem – kicsit késve.
További példák:
